Mint azt mát több helyen is olvashattátok és én sem titkoltam, a két héttel ezelőtti hazai rendezésű Európa-Bajnokság volt az utolsó nagy karate versenyem. Harminckét évesen, 22 év aktív versenyzés után elérkezettnek érzem az időt, hogy váltsak, több időt szenteljek a családomnak, kipróbáljam magam az élet és a harcművészetek más területein is.

Azon kevesek közé tartozhatok, akik hazai pályán fejezhetik be a karrierjüket. Mindig is vágyam volt, hogy  szépen hagyjam abba, és úgy érzem ez sikerült is, mert ritkán tudtam olyan csúcsformában versenyezni, mint az Európa-bajnokság kisdöntőjében a bronzmeccsen. Célom volt az is, hogy olyan eredményeket érjek el a WKF versenyrendszerben, ami korábban más magyar versenyzőnek nem sikerült. Büszke vagyok rá, hogy a világ legjobbjai között lehettem hosszú éveken keresztül és hogy Világjátékok, Világbajnoki és Európa-bajnoki érmekkel öregbíthettem az ország és a magyar karate hírnevét.

Olyan legendás versenyzőkkel mérhettem össze a tudásomat mint Biamonti, Aghayev, Kotaka, Triantafyllis, Kemaloglu, Massa vagy Rolle. Tréningezhettem Wayne Otto-val, Damien Dovy-val,  Antonio Olivával. Szinte az egész világot bejártam, rengeteg élménnyel és tapasztalattal lettem gazdagabb a karaténak köszönhetően. Ezek nélkül biztosan kevesebb lennék.

Természetesen mindez lehetetlen lett volna a szüleim, feleségem, gyerekeim, edzőim, barátaim támogatása nélkül. Ezúton is szeretném megköszönni az egész családomnak az áldozatokat, amiket az én sikeremért hoztak. Edzőimnek Andris Vasiljevsnek, Zallel Lászlónak, Antonio Olivának, hogy évtizedeken keresztül egyengették az utamat; Varga Miklós nevelő edzőmnek, hogy megszeretette velem a karatét; Zala Gyurinak, hogy segített mindig jó erőben lennem; Dr.Kator Miklósnak, hogy felügyelt az egészségemre; Dr. Vura Márta sportpszihológusnak, hogy mindig rendbe rakta a gondolataimat és végül, de nem utolsó sorban Ruzsinszki Gyurinak és Kőhegyi Zolinak, akiknek nagy szerepük volt abban, hogy indulhattam a budapesti EB-n.  Mindnyájukat nem csak edzőimnek, de barátaimnak is tudhatom, ami sokat jelent számomra. Köszönet a klubjaimnak a BKV, Maccabi, SportingBudo, és MTK-nak. Rajtuk kívűl még rengetegen vagytok barátok, szurkolók, sportvezetők, szponzorok, sporttársak, bírók, akik segítettétek a pályafutásomat, nektek is hálával tartozom és nagyon szépen köszönöm.

Nem elköszönök most, csak lezárok egy periódust, de továbbra is itt leszek, tenni fogok a karate népszerűsítéséért és fejlődéséért, az utánpótlásért, és persze továbbra is járva a harcművész útját tökéletesíteni szeretném mind a fizikális, mind a mentális tudásomat. Kívánok sok sikert, kitartást az következő generációnak és bízom benne, hogy valóra válik mindannyiunk álma és hamarosan olimpia sportággá válunk.

Még egyszer Köszönöm, hamarosan találkozunk!

The K Is On The Way.